Battlefield

~ Harctér

Trailer

Banner

Naruto       Hinata                   Sakura       Sasuke

Új történetemben ígérek sok izgalmat, humort, bonyodalmat. Ha érdekel, pillantsd meg a trailert, amiből sokkal többet megtudhatsz a történetről. Ha tetszett, nézz be! Remélem, téged is magával ragad ez a világ és a főszereplővel együtt te is rátalálsz egy másik világban is önmagadra! ;)

Főpárosítás: NaruHina (de lehet sok SasuSaku-ra is számítani és mellékesen egyéb párosokra)

„Ezt a mozdulatot úgy őrizd meg a szívedben, hogy akkor is veled legyen, amikor én már nem lehetek…”

„Már néhány éve él a világon egy hivatalosan is elfogadott sportág. Azt a nevet adták neki nem túlkomplikáltan, hogy ’Fighting’. Egy egyszerű szemlélődő, aki még nem hallott róla, a boxhoz hasonlítaná. Ostoba, értelmetlen vérontás – én ezzel a néhány egyszerű szóval tudnám jellemezni. A dolog lényege tulajdonképpen az, hogy az ellenfelek addig küzdjenek egymással, míg az egyik harcképtelenné nem válik. Az értelme és a játékosok túlélési esélye nulla. Verekedés, harc… mindegy, minek nevezzük, értelmetlen. A világot mégis magával ragadta, az én „családom” is ebben a lázban ég (helyesbítsünk, szenved). Az egyetlen értelme az lehet, amitől már az egész emberiség függ, a pénz. Hisz a játékosok, és akik fogadnak, rengeteget nyerhetnek rajta. A győztes jutalma nem csupán zöld bankók, hanem amiért a mai világban bárki ölni is képes… hírnév. Mert anélkül már mindenki egy senki. A vesztesnek viszont még az életben maradás sem garantált… Egyetlen szabály van csupán… hogy NINCS SZABÁLY!”

Hyuuga Hinata átlagos egyetemista lány, aki még otthonában is inkább megbúvik a sötét, eldugott zugokban, minthogy a mai világ mocskával kelljen szembesülnie. Erre még rásegít családja is, így a kislánynak négy éves kora óta a vérontás a színpad. A gyermek azóta könnyező szemekkel és vérző szívvel figyelte, ahogy az emberek naponta „irtják” egymást.

Megveti az embereket, akik a ’Fighting’ban részt vesznek vagy akár csak fogadni mernek rá. Gyűlöl és szán mindenkit, akinek köze van az egészhez, így a félholtan fetrengő vesztesek sem tudják – látszólag – meghatni. Ám egy nap belép az ajtón valaki, aki mégiscsak MÁS… legalábbis muszáj annak lenni. Ebbe vetett reményeiben követi az illetőt és egy olyan világba keveredik, ahol azok, akiknek sosem volt igazi családjuk, mégis EGY CSALÁD. Akiknek nincs semmijük, mégis hiszik, hogy nekik is van remény egy jobb életre. Így az elkeseredett lány is újra hinni kezdi, hogy van esélye, hogy megtalálja önmagát, az igazi Hinatát…

„Üresség… lassan kezdem én is ezt érezni nap, mint nap, mikor a tükörbe nézek. A tudat, hogy nem tudod, ki vagy, hogy nem találod önmagad… még a halálnál is ezerszer rosszabb. Élsz, létezel, lélegzel, érzel… de minek? Csupán ennyi. Az ’élet’ fogalmának ennél többnek, magasztosabbnak kellene lennie. Én sem találom magam és azt hiszem, hogy ez egyenlő a lélek halálával…”

„A tánc nem szenvedély, az elején csak egy életérzés. Belekezdesz, és nem tudod abba hagyni.
Ekkor válik szenvedéllyé!”