Clare Wyman:

Átlagos lány, átlagos családdal, átlagos élettel és átlagos álmokkal. Mi sem egyszerűbb. Egy odaadó szülővel, ördögi öccsel, gyerekes húggal, imádnivaló kutyával, a legjobb barátnővel megáldott lány. Egészen addig, amíg össze nem ütközik a sráccal, aki azután teljesen megváltoztatja az életét. Ki ez a srác? És honnan ismeri Clare-t?

Christopher Goldwin:

Átlagos srác. Anyjával és öccsével visszaköltöznek arra a helyre ahol még hat évvel ezelőtt laktak, ezzel emlékek sorozatát indítva el a fiúban. Apja a munkahelye miatt elvált a családtól így a gyerekek csak ritkán láthatják apjukat. Ez még nem is érdekes. Igaz? Ám egy átlagos napon találkozik egy lánnyal, aki teljesen megzavarja a srácot. Ki ez a lány? Honnan olyan ismerős?

Mi lesz, ha két élet találkozik… újra?

Ha elolvasod a történetet, akkor megtudod az összes kérdésre a választ. Ez a fanfiction ennek a két fiatalnak az életét, érzéseit, álmait és vágyait mutatja be.

Olvasd el és hagyd, hogy elbűvöljön ez a történet.

Garantálhatok: Humort, drámát, zenét, kavargó érzelmeket, szívfájdalmat, keserűséget, boldogságot, örömöt, irigységet, barátságot, romantikát és persze minden mást, ami egy jó történethez kell.

És ahogy a mondás tartja: Álmodd az életed, és éld az álmodat! Ez a kis mottó összefoglalja a történet lényegét.

És befejezésként itt egy kis ízelítő a 4. fejezetből:

Végül már ott tartottunk, hogy mi legyen a banda neve. Mit ne mondjak… ötletünk sem volt. Ekkor a szél hirtelen feltámadt, és a hajamat a szemembe fújta.

- Átkozott szélvihar. Mindig szétfújja a hajam. Most fésülködhetek meg.

- Ez az! – kiáltott fel Enzo, ezzel mindenkire a szívbajt hozva.

- Mi van meg? – kérdeztem értetlenül.

- A banda neve.

- És mégis mi? – kérdezte Ryan. – Hé, Heidi. Meg tudnál dobni a fésűvel? – kérdezte mire az említett személy tényleg fejen dobta. Ryan a váratlan ütéstől megbillent, majd hátraesett a földre. Mindannyiunkból kitört a nevetés. Jaj, igaz is. A padoknak nem voltak háttámlái. – Nem szó szerint mondtam – nyögte, miközben feltápászkodott a földről.

- Hé, figyelnétek rám? – kérdezte durcásan Enzo.

- Na, mond.

- Gale.

- Mi van? – kérdeztem.

- A banda neve.

- Miért pont Gale? – értetlenkedtem továbbra is.

- Mert a zenénk úgy fog végig söpörni a tömegen, mint egy szélvihar – mondta különleges hanghordozással, miközben a kezével hadonászott. Nem bírtam megállni nevetés nélkül. Ez a gyerek egyszerűen lehetetlen.

A 10. fejezettől a lektorálást köszönöm: briy_chan-nak

Aki nem olvasta a történetet az nem igazán érheti, de épp arra pályázok, hogy ez a különös részlet arra késztesse az embert, hogy elolvassa a történetet.

Köszönöm a több mint 2000 megtekintést!

Nem tudom milyen lett a történet. Remélem nem olyan rossz. És azt hiszem hogy a bemutató is normálisra sikeredett. Nem? És hogy ne aggódjak kapok néhány kritkát? *boci szemek* Hih. Na akkor: Jó olvasást!

És itt van a fotóalbum: http://gale.sayaa.fotoalbum.hu/

Kategória: Minden más (nem anime), Saját regények | Sorozat: Nincs
Szereplők: Nincs
Jellemzők: Általános, Humor, Romantikus | Figyelmeztetések: nincs | Felhívás: Nincs
Fejezetek: 12 | Befejezett: Nem | Szavak száma: 38214 | Feltöltve: 2010.05.05 - Frissítve: 2010.09.05 | Megtekintések: 3055