Shinigami kör by kukuruka

Fejezethez tartozó megjegyzések:

Kellemes olvasást, szörnyülködést, idegbajt és nyaralást a rehabon...

Este van, este van: kiki nyugalomba!
Sötéten bólingat a Soukyoku vasa,
Zúg a Pokollepke, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Részeg Shinigami-k szanaszét görögnek,
Csapong Zaraki, feje ereszt sodorván,
Rikoltoz Yachiru izmos, széles vállán.

Udvaron szőkül haja egy (nagytögyű) tehénnek,
A pasik éppen az imént fejék meg,
Csendesen józanodik, igen jámbor fajta,
Pedig üres szakésüvege nagyokat döf rajta.
Ballag Kira is, normálódni restel,
Óvakodva lépked, hosszan elnyúlt testtel,
Meg- megáll, körülnéz: most esik, hirtelen,
Egy lökéssel az ágyában terem.

Nyitva áll az ajtó, Soi- Fong (halálos) mosolyának fénye
Oly hivogatólag süt ki a széltől remegő sövényre.
Ajtó előtt hasal egy páncélos róka,
Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja.
Benn Unohana elszűri a tejet,
Kérő kis betegeinek enged inni egyet,
Aztán elvegyül Isane- val a lázas társaságba,
Mint csillagok közé, nyájas hold világa.

Egy nemes fiú a rizsre ketchup-ot rak,
Ő a legnagyobb és butább, a zabáló csillag.
Nanao tüzet élesít: új csatára készen,
Csak ütés híja, ... s Shunsui- n pukli lészen.
Körül az apróság, vidám küldetés mellett,
Fehérarcú Hollow- ot, vagy Arrancar-t szemelget,
Maszkjukból időnként tűzre tesznek sokat,
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

Az vörösebb fiú kenyeret kér s majszol;
Zambimarut csóvál: csontkígyókat rajzol.
Olvas a szemüveges, nem ügyelve másra:
E fiúból Quincy lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani apjok,
Noha a fiú nem nyilazáson kapkod:
Jobban kedveli a tűket, cérnákat.
Varrogatni néha maga is próbálgat.

Pendül a kard most, letevé Hisagi;
Hatvankilences tarisznyáját középre kiteszi.
Kutat Hitsugaya, örülne, ha benne
Előre megírt jelentéseket lelne.
Rettenve sikolt fel, Orihime belenyúl:
Jaj! Valami ördög... vagy ha nem, hát kisnyúl!
Lesz öröm, aludni se tud az éjjel;
Chad kínálja a lány babos káposztalevelével.

Mayuri pedig mond egy szíves jóestét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát Nemu törli új készítményével:
Mélyre van az szántva a sok szikével.
Yamamoto végignéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondűző pipáját a tűzbe meríti,
Bajszos hadnagya mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó hadnagyasszony,
Illő, hogy Aizen-nek ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerű étket.
Maga evett ő már, Gin sem éhes,
De a kapitány unszolja: ,,Gyer közelebb édes!"
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek,
Egy- egy combot nyújt a módosított lelkeknek.

De vajon ki zörget? ,,Nézz ki, fiam Rukia:
Ichigo az, senkinek sem kell tudnia.
Miért ne fogadnók be, ha esze nincsen,
Mennyit szenved úgyis, sok rehabos kilincsen!"
Visszajő a jányka, a helyettest behíván.
Narancshajú harcfi lép be, sok jó estét kíván:
,,Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végzi a szót), meg a Shinigamiét is."

Köszöni Bykuya: ,,Része legyen benne:
Tölts a tálba Renji, ha elég nem lenne."
Akkor híja nyersen, hogy üljön közelébb,
Rá is áll az könnyen bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál, kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel (?) ;
Szavuk sem igen van azalatt míg esznek,
Természete ez már a Kuchiki Halálistennek.

De mikor aztán a szaképartinak vége,
Nem nehéz helyen áll a hadnagyok beszéde;
Iba megered lassanként, mint a patak,
Minnél messzebbre foly, annál inkább dagad.
Ikkaku szövegel a harc véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Yumichika nyavajog - szemei könnyben úsznak -
Haja most kócos, akár egy... koldusnak.

Tousen elbeszéli vágyát a béke szent földjére,
Hosszú nehéz gondolatját, míg az odaére.
Néma kegyelettel függenek Ukitake szaván,
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Dühösen kérdezi... tiszttársát.
Három perce múlik, hogy utána kérdez,
Még egy percet vár, nem robban fel addig végleg.

Este van, este van... a tűz sem világít,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, egy már alszik éppen,
Félrebillent fejjel Tessai ölében.
Gyéren szól Urahara, s rá nagyokat gondol;
Közbe- közbe csupán Yoruichi dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát...
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

Fejezet végéhez tartozó megjegyzések:

Én szóttam'...xD

Segítség | Szabályok | Spampoison | eFiction | avp

Az egyes történetek és a bennük feltűnő karakterek az adott szerző tulajdonában állnak, lemásolni vagy feltenni őket bármelyik oldalra az ő engedélye nélkül tilos! Az oldal tartalmát vagy bármely részét engedély nélkül másolni tilos! Nem származik az oldal tartalmából semmiféle anyagi bevételünk, minden jog az adott animét készítő társaságot illeti.
Az oldalon megtalálható írásokért az oldal tulajdonosai nem vállalnak felelősséget.
A kinézetet Calu készítette.
KREDITEK

© 2006-2010 Anime-fanfiction Style